Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium

…A szemlélődés folyamatába, a kontemplációba beavató, jelen kamara-kiállítás nyitó képének kézmozdulata nem csupán invitál, beenged az itt látható válogatás sajátos világába, tónusaiba, anyagkezelésébe, hanem a meghívó alak különös arányaival, formarendjével egyúttal rejtélyes, rejtjelezett hangsúlyok feltárásának ígéretét teszi világossá. A hangsúlyok helyett „kép-súlyokat” kellene mondani. Eljátszva azzal a kettős egységgel, amit egyrészt a könnyű anyagok, különböző textúrájukban is érzékelhető papírok, géz, vászon, a megfolyó akvarell, a pasztellszínek dominanciája, eleganciája (a színeknek is van súlyuk…+ „anyag-elegancia”), a vonalvezetés itt-ott szinte gyermekien ártatlan játéka, kecses sziluett, és a másik, mondjuk úgy a „nehéz oldalon”, (ami mégsem másik, mert igazából így egy) ott a „faj-súlyos” élményvilág, a sűrű tartalom, mint a „bálvány-képek” komor üzenete, a vizuális ideogram szinte véletlen drámaisága, a művészettörténet egyes hosszúra nyúló fonalainak újraszövése (sumér, egyiptomi utalások, ahol is az ókori művészetről megjegyzendő, hogy az mindig szakrális), avagy az eredetileg mágikus barlangrajzokra utaló fogalom, a groteszk elemeinek modern, posztmodern jelenléte. Könnyű és nehéz egyszerre. Pilinszky szavaival „kegyelem és nehézkedés”. Biblikus kifejezéssel a „könnyű iga”

… Kérdezhetnénk. A lét terhét hordozó kariatidához fordulhatunk válaszért. Az emberi figura szinte állandóan jelen van Zoltán munkáiban. Újabban, és elvontabban a kariatidáknak nevezett alakjaiban. Az ókori görög, nevezetesen ión épületeken jelennek meg az oszlopok helyett az eredetileg hosszú, bő ruházatot viselő, nyúlánk, de erőteljes idomú női alakok. A kariatida egyszerre díszítmény, terhet hordó oszlop, és általánosabban emberi sorsot megtestesítő jelkép. E figurák ruhátlanok, a leegyszerűsített, bábszerű alakoknál a hangsúly a sors nehézségeinek hordozására, (el)viselésére esik. Itt a nemtelen, szinte angyali figurák archaizáló formát mutatnak, testük leegyszerűsített, stilizált ágyékkötőjük áttört rés. Inkább mitologikus alakok jeleinek tűnnek, talán héroszárnyak vagy csupasszá lett emberfigurák. Deformált fejükön az eget, a mennyboltot, az univerzumot vagy a semmit hordozzák. Ez az asszociatív mező azt az üzenetet is hordozza, hogy önmagunkat az egyetemes világrend mércéjével kell mérnünk. A kariatidafigura egyféle emberkép, antropológia, a terhet hordozó emberé, akinek alakja és az általa hordozott teher is időtlen. „Kariatidák vagyunk mind, feladatunk fenntartani a világ organikus rendjét!” – üzenik. Töredékesen idéztem most a tavalyi tárlatról szóló beszámolóból. (morális-esztétikai egzisztencializmus) A kecses teherviselés a görög „oszlop-ember” itt a megnyújtott egyiptomi fejformájával mintegy az intellektuális teherviselés arisztokratizmusára is utalhat…

Szabó Elemér
kultúrantropológus

Elhangzott 2016-ban a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium galériájában