A tekintet mozgástere

Fátyol Zoltán a képek ösztönző erejével játszik, az impulzusok ömlesztve jelennek meg nála, többnyire meghatározás nélkül, álomszerűen összeillesztve. A kaotikus megjelenésű misztérium és anyag üzeneteiből nem hiányzik azonban az elegancia.

Fátyol Zoltán vegyes technikájú képeinek sora megannyi felfedezésre váró vájat, vagy inkább termékeny vidékek, ahol szétszóródtak a múlt apró, néha fanyarul nevetséges elemei. De éjszakai városok is lehetnek, ahol meghatározhatatlan lények kóborolnak az árnyékban. Hirtelen finom sziluettek telepednek a vázlatok közé, arról tanúskodva, hogy a nyers, alaktalan anyagon túl rejtett esztétika van. Homályosak, bizonytalanok ezek az ösztönös vázlatok, mint egy felfedező úton készített feljegyzések, de biztos kézbe kerülnek, s gyakran ragyogó pontosság irányítja őket. Az elemek rendetlenségében a tárgyak itt-ott merengők és áhítatosak, ragasztottak, függesztettek és kivallatottak, ahogy azt a különlegességeket gyűjtő akarja. Hogy mindezt létrehozza, a művész tudatosan alkalmazza a vegyes technikában rejlő materiális lehetőségeket.

E titokzatos, felderíthetetlen mélységű világok krónikákat és legendákat egyesítenek, s úgy jelennek meg mint megcsonkított tudósítások, eltévedt üzenetek, melyek mégis minden kétséget kizáróan jelzik a bizonyosság útját. De a kulcs elveszett, és semmi nem ad megfejtést. Sok bejárat létezik azonban e komponált jelenségkörben, s mindennek velejárója több nyitott zóna és a köd átláthatósága.

(Fátyol Zoltán, festmények, vegyes technika, Pommier Galéria, neuchateli kultúrközpont, Neuchatel, április 27-ig. ÚTIVÁZLAT – az álom emlékművei, avagy az eltűnt valóságok.)