„A Csodabogár, mint próféta…”

Először is egy kis társadalmi helyzetkép. Ha Fátyol Zoltánról írunk, egyben írunk a nem Budapesten élő, alkotó művészekről is. Hiába minden: nagy országos tárlatok Budapesten kívül és Budapesten, kisebb tárlatok, országos és megyei lapok, kulturális periodikák, katalógusok, kiadványok, nem is beszélve a facebook és az internet információs hatalmáról: annak munkássága minőségéről, aki nem a fővárosi szcéna része, kevesebbet tudunk, pontosabban, ha még a szorosan vett szakma tudja és ismeri is az adott teljesítményt, „egy lépéssel odébb” már jóval kevesebben. Ez így van Fátyol Zoltán esetében is… festő és grafikus egyben, az még hagyján, de már itt is olyan változatossággal és – valóságos és jelképes – sokszínűséggel, ami ritka, hiszen sok technikát alkalmaz, sok hordozóra dolgozik, fest is, rajzol is, sokszorosító grafikával is foglalkozik, s azok speciális módozataival is. De kilép a térbe, méghozzá sok értelemben, készít síkhatású, de plasztikus összetettségű felületekből megvalósuló műveket, ezek különféle applikációk is egyben, majd tovább lépve tárgyaival „belakja” a három dimenziót és objektjei, asszamblázsai, installációi, körbejárhatóságukkal képeznek meditatív tereket. Ám mindez nem elég.

Fátyol Zoltán egy nekünk bukolikus, számára spirituális térben, a Kék-Kálló völgyében, ismertebb nevén a Malom-gát helyszínén, természeti attribútumai között létrehozta sajátos környezetművészetét, konceptuális programra alapozódó természetművészetét, melyet az ő törekvései esetében – a mi nyelvünkön is – inkább nevezünk land-art-nak. Beavatkozik a természetbe, mely által vizuális és spirituális mondandója együtt, szintetizált egységben és szimultán módon válik látvánnyá. Ám mindez persze még mindig nem elég. Fátyol Zoltán hosszú évek óta nem csak a magyar képzőművészetben van jelen (nem elég elismertséggel), hanem a magyar irodalmi életben is, melynek orgánumaiban (szinte) folyamatosan jelennek meg versei…

Művészetének sok ágúságában rendkívül személyes látásmód meghonosítója. Valahol sejtelemszerűen mindig fel-fel villan munkáiban az emberközpontúság, van, amikor ennek konkrétabb manifesztációit érzékeljük, mint kariatidái esetében, de jellemző az is, hogy látványában ez a humanoid karakter eltűnik, illetve feloldódik tárgyak, motívumok, jelek, fragmentumok sűrűségében.

Fátyol Zoltán leleményekkel telien hozza létre – hol festi, hol rajzolja, hol szereli, hol ragasztja (stb.!) – műveit, melyek mindig természetközeliek is, környezetbe ágyazottak is, de mindig univerzális gondolatok, látomások közlői.

Feledy Balázs
művészet író

Részletek A Csodabogár, mint próféta… (Fátyol Zoltán művészetéről) című írásából.
Megjelent a Hitel 2020. májusi számában.