Debrecen Városi Művelődési Központ

… Fátyol Zoltán 1994-ig tartó alkotói korszakát „újmítosz”, míg az ezt követő, ezredfordulóig terjedő időszakot az „újbizánc” megnevezéssel jelölte, amelyek többrétű jelentése utal a művész figyelmének és érdeklődésének, még inkább a körülöttünk zajló társadalmi átalakulásnak aktuális irányaira. Az „újkőkor” képi rendje (amelyben hangsúlyossá lesz a kariatida-figura) az „újmítosz” vizuális érzékenységét és az „újbizánc” eklektikus szemléletét egyaránt hasznosítja. Szervesen kapcsolódik a 2000-es évek elejének letisztulási folyamatához is, ugyanakkor új témákat és motívumokat, az eddigiektől némiképp eltérő eszközkészletet mutat fel a munkák alakításban és az általuk közvetített tartalmak megfogalmazásban…

… egy fiktív világmodellt vázol. Művei azt az esszenciális tapasztalatot hozzák közelebb a befogadóhoz, hogy az embert körbefogó sérült realitás helyreállítható, s hogy „a valóság égi mása” bárhol, bármiben azonosíthatóvá válhat. Asszamblázsain, tárgykollázsain értéktelenné vált tárgyak − elhasznált táska, elemeire hullott székek vagy kidobott rajztáblák − nyernek új identitást…

…munkáit erős gondolati szál fogja egybe: az egyes darabok mögött elevenen munkál a kérdés, hogy élhetünk-e ismét összhangban a természettel, a Természetfölöttivel, de önmagunkkal és egymással is, s ha igen, miképpen tehetnénk azt? A jelentéktelennek látszó anyagok, tárgyroncsok műtárgyakba építése vagy a természetes kötőanyagok alkalmazása a festésben, mind ennek jegyében történik. Termés zet és kultúra ellentétének és párhuzamosságának gondolatából, a széthulló civilizáció darabjainak fölemeléséből, művészetté avatásának szándékából épül ez a képi világ…

2009. Debrecen, Városi Művelődési Központ